Négy úton lehet eljutni Kispiacra, közülük három aszfaltos. Én a negyediket választom, amely Szalatornyán át vezet. A Buki-hídnál frissen gyalult üdvözlőtábla, a magyar, szerb és angol szöveg még alig száradt meg rajta.
    A csaknem száz házból álló település Kispiaccal alkot egy helyi közösséget.

    Valamikor, nagyon régen Pusztaegyházának hívták, majd a két háború között Stara Torinának. A most használatos, szép hangzású Szalatornya név a törökök kiűzésének állít emléket. ĺk mondták egymásnak, hogy ''Szaladj a torony felé!”, persze rossz kiejtéssel. Mármint az oromhegyesi templomtorony felé, mert akkor még oda lehetett látni. Így mesélik Szalatornyán az idősek.

    A homokos talaj gyümölcstermesztésre és kertészkedésre a legalkalmasabb. Az út mellett a fiatal gyümölcsösök virágzó fái vidám, tavaszi hangulatot keltenek. Az udvarokban fürtjeit bontja a lila akác. Ritkán jár erre idegen, a retekszedők felemelik a fejüket. Szorgalmas emberek lakják a környéket, az út szélén lépten-nyomon betondézsában virágot látni. Csak a lakatlan házak elhanyagoltak.

    A Hegyeki útra térek, amely határút is egyben. Hegyek nincsenek, de a környék meglepően dimbes-dombos. Balról egy felújított falusi házban lakik a Bellér család: Mátyás, Irénke és fiuk, Roland. Szemben, az utca másik oldalán, a nagyszülők élnek, házuk már Noszához, a helység pedig Hajdújárás helyi közösséghez, azaz Szabadka városhoz tartozik.

    A Bellér házaspár Kispiac központjában dolgozik a minitejüzemben. Kicsit messze van a munkahelyük, de Mátyásnak olyan, mintha hazalátogatna, hiszen ő a vásártér utcájában született. Kilenc éve lakják ezt a házat, egy vagyont költöttek a felújítására. Közben a természet is tette a magáét, feltöltötte homokkal az utcát. Mert homokon a szél nagy úr, néhány nap alatt dombokat rak át egyik helyről a másikra. Talán ezért a Hegyek elnevezés? Szóval az utca magasabban van már, mint a ház szigetelése, és a kiaszfaltozott noszai útról az udvarukba ömlik az esővíz. Bellérék viszont nem menekülnek el, az udvar sarkában már szaporodik, egy majdan magasabb alapokra épülő házra az épületanyag.

    Kérdezem, honnan ez a ragaszkodás, talán örökölték a házat. Vették, mondják, ők örökségre nem számítanak. Irénke anyai nagyszüleinek a házát nem messze tőlük, gyönyörű dombon, a másik utcában, az enyészet birtokolja. Évek óta nem jártak arra. Hogy ne fájjon! Az örökség tizenkilenc éve hagyatéki tárgyalás tárgya. A négy testvér nem tud megegyezni, a bíróság meg nem hoz döntést. Hárman egyformán akarják, a negyedik örökös meg másként. Több éve járják a testvérek a tárgyalótermeket, mint ahány évet együtt játszottak a tanya udvarán. Az udvaron, ahol most burjánzik az orgona és a bodza, csivitelnek a madarak, élvezve a háborítatlanság csendjét.

Régi házak egy új faluban

Kispiacra végül a 2005-ben kibetonozott Ludast Kispiaccal összekötő úton jutok el. 7 kilométer. Több mint húsz tanyát, romot vagy bodzabokrok jelezte tanya helyét számolom meg. Alig néhány háznál véltem élet jelét felfedezni, a többinek későn érkezett az aszfaltos út. Mielőtt a faluba érnék, jobbról hirtelen feltűnik a környék egyik legrendezettebb temetője. Megállok néhány percre, nagyszüleim nyugszanak itt. Érzelmi szálak fűznek ehhez a faluhoz. 1944 telén várandósan ide menekült az orosz katonák elől nagyanyám, négyéves kisfiát és világtalan nővérét vezetve magával, hátán zsákkal, benne egy cipóval. Öt kilométert gyalogolva. Két nagyobb gyermekét már előbb a kishomoki tanyán élő testvéréhez menekítette. A főúthoz közel álló otthonukban hagyta férjét, apósát és legnagyobb fiát. Kispiac, az akkor még eldugott kis település mostanra könnyen elérhető, modern falu lett.

    - A múlt század elején a falu területén még alig voltak házak. Az emberek az ustorkai tanyavilágban éltek. A városi kofák kijártak a tojást és a tanyasi baromfit vásárolni. Több ilyen felvásárlóhely volt, úgynevezett kis piacok. A falu későbbi neve így lett Kispiac. A hatvanas-hetvenes években a termelőszövetkezetek virágkorában, a faluban munkahelyek alakultak. Nagyon sok ember otthagyta a szép ustorkai tanyáját, és a faluba költözött. A nyolcvanas években Kispiac európai rekorder volt a sertéstenyésztésben. Új iskola, óvoda, egészségház, helyi iroda épült. A falu lakossága a nehéz kilencvenes éveket a határ közelségének és az emberek kitartásának köszönhetően vészelte át. Igaz, sokan elhagyták a falut a háború elől menekülve, de nem szabadultak meg a családok évtizedek alatt összegyűjtött vagyonától. A falu vezetősége manapság megtesz mindent, hogy az itt élő emberek igazán jól érezzék magukat - mondja Szarapka Ede, a kispiaci helyi közösség elnöke.