A falu boldogulása mindenkinek szívügye

2008-as Faluriport Kispiacról

| 1.oldal | 2.oldal |

Kispiac, ez a kb. kétezer lelket számláló kis falu nem vakvágánya immár, hanem szerves része Észak-Bácska vérkeringésének: elsősorban annak a három bekötőútnak köszönhetően, amely Ludason keresztül összeköti Szabadkával, a régi nemzetközi úttal és Magyarkanizsával. A májusi választások után itt is új vezetőség vette át a falu irányítását. Erről beszélgettünk házigazdáinkkal. Lelkesedésünkből ítélve a jövőben még sokat hallunk erről a kis településről, mindenekelőtt azért, mert vezetőinek meggyőződése szerint a faluban a polgárok szívügyüknek tekintik életminőségük javítását.
Akik tudnak és akarnak

SZARAPKA EDE, a kispiaci HK elnöke
- Azt hiszem, nagy előny, hogy a májusi választásokon bekerültem a kanizsai képviselő-testületbe, és a Magyar Koalíció frakcióvezetője vagyok, így hathatósan képviselhetem a falu érdekeit. Május végén alakult meg a faluban a helyi közösség új vezetősége, és nagyon ügyeltünk arra, hogy ne a párthovatartozás legyen a testület felállításának a mércéje, hanem elsősorban olyan emberek kerüljenek tisztségre, akik tudnak és akarnak is tenni a faluért. Még a testület megalakulása előtt, áprilisban, egy jelentős akció zajlott a faluban: a Mozgalom Kispiacért elnevezésű, nem bejegyzett helyi civil szervezet a BCIF alapítvány pályázatán pénzt nyert a faluban levő mocsaras, nádas szemétgödör felszámolására. Ezt a területet szeretnénk rendezni, gyermekjátszótérré kívánjuk alakítani. A beruházás kétlépcsős. Az alapítványi pénzből először a földmunkákat végeztük el. Habár ekkor javában folyt a vetés, mégis szinte az egész falu részt vett a munkálatokban. 35 pótkocsis traktor kb. hatezer köbméter földet szállított a helyszínre. Ezzel a munkálatok első részével megvagyunk, most várnunk kell, hogy az odahordott föld megülepedjen, és csak azután foghatunk hozzá a játszótér kiépítéséhez. A testület felállása után az első jelentősebb esemény a falunap megünneplése volt. Az idén már nem együtt ünnepeltük a falunapot és a búcsú napját, a kettőt szétválasztottuk, hiszen a két eseménynek más-más jellege van, és más-más vendégeket is várunk. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy sikerült a falunap megünneplése egész napos programmal: felnőtt- és gyerekcsoportok sporttalálkozójával, babgulyásfőző versennyel - ezt hagyományossá is szeretnénk tenni -, ünnepi szentmisével, alkalmi ünnepi műsorral, melyen először ítéltük oda a kispiaci ,,Pro Urbe''-szerű díjat, melynek azonban még nem adunk hivatalos nevet. Az első ilyen díjat Szabó Margit nyugdíjas tanítónő kapta a pályán eltöltött negyven év munkája elismeréséért, különös tekintettel a falu tánccsoportjában elért sikereire, a másik díjazottunk Bíró László, a HK eddigi elnöke, aki 16 éven át vezette a falu közéletét. Rengeteg megoldatlan problémája van a mi falunknak is, így hát ezek megoldásáról szólnak a terveink. Kedvező körülmény, hogy az idén a helyi közösségek bekerültek a községi költségvetésbe, persze, tudni kell azt is, hogy kevés a pénz, amelyen osztozhatunk. Mi elsősorban az iskola és a kultúrház tatarozásáért, a szennyvízhálózat kiépítéséért ,,korteskedünk”, ezenfelül szeretnénk a falut szebbé tenni, a rokkantaknak megkönnyíteni a hivatalos helyekre, pl. a postára való eljutást stb. Halaszthatatlanul fontos továbbá a szennyvízelvezetés megoldása is. A falu ugyanis rendkívül alacsonyan fekszik, és a szennyvizet a régi emésztőgödrök eső idején nem győzik elnyelni. Hogy ezen változtassunk, rendkívül nagy beruházásra van szükség, melyre önerőből képtelenek vagyunk vállalkozni, de még tartományi, köztársasági, sőt talán még EU-s támogatásból is nehezen menne a megvalósítása. Tervezzük, hogy a HK vezetőségének üléseit időnként Szalatornyán tartjuk meg, ily módon bevonva a mintegy 5 km-re lakókat is a problémák megoldásába. Részt veszünk minden pályázaton, hiszen vannak tartalmas terveink. Ennek köszönhetjük azt a 150 ezer dinárt is, amelyet pályázat útján nyertünk út menti üdvözlőtáblák elhelyezésére. Jut majd ebből a pénzből hirdetőtáblákra is a temető elé, Szalatornyára stb. Van bőven tennivaló.

BAGI ZOLTÁN, a kommunális és vásártéri ügyek felelőse:
* A kommunális problémák megoldása cseppent sem könnyű feladat - mondja Bagi Zoltán. - Nálunk még tart a helyi járulék fizetése, de ebből elenyésző pénz gyűlik össze, jelentősebb beruházásokra nem elég, már csak azért se, mert elmúlt az a régi jó szokás, hogy a helyi járulék minden dinárjához hozzáadott a község. A közvállalatok sem hajlandók erre, szolgáltatásaikat az utolsó garasig ki kell fizetni, ráadásul a díjaik az elmúlt három évben a négyszeresére nőttek. A három bekötőút miatt szinte tranzitfaluvá vált a településünk, jelentősen megnőtt a forgalom, az utak túlterheltek, és útszegély híján töredezik az aszfaltburkolat széle. A karbantartása sokkal többe kerül, és ezt önerőből nem bírjuk. Jó volna kiépíteni a csantavéri utat is, mely Orommal kötne össze bennünket. A faluban mintegy ötszázan várnak telefonvonalra, de a postaforgalmi vállalat szabadkai részlege csak ígérget ez ügyben. Akik pedig annak idején rákapcsolódtak a telefonhálózatra, azok csaknem 2000 márkát fizettek érte, ennek ellenére kénytelenek ikervonallal beérni. Ugyanez a szolgáltatás abban az időben Szabadkán mindössze 300 márkába került. A gázhálózatot kiépítettük ugyan, de mindössze hetven háztartás kapcsolódott rá a rendszerre, elsősorban a borsos ára miatt. Pályázaton nyert pénzen új utcanévtáblákat is elhelyeztünk, igaz, sokkal több pénzt kellett ráfordítanunk, mint amennyit erre a célra kaptunk, mégis megoldottuk. Jelentős eseménye a falunak a vásár, melyet évenként tízszer szervezünk meg az adott hónap utolsó vasárnapján. Látogatottság és szervezettség szempontjából a mi vásárunk a negyedik Észak-Bácskában, mintegy négy-ötezer látogatóval. Rendbe tettük a vásárteret, kerítéssel láttuk el, vizesblokkot építettünk ki, legalizáltuk a jószágpiacot, és folyamatosan új tartalommal igyekszünk serkenteni a forgalmát, vonzóbbá tenni a látogatók számára. Így kerül majd sor augusztus utolsó vasárnapján az Augusztusi sokadalom elnevezésű rendezvényre, melynek legfőbb célja a hagyományápolás, a régi és kihalófélben lévő mesterségek bemutatásával, dobpergéssel kísért bejelentővel. Tervekből van bőven, de a megvalósításukhoz szükséges pénzből jóval kevesebb.